Őshaza

A Kuma-menti magyarokat először az 5. században Khorenei Mózes (az "Örmény Herodótosz") említi „Arménia földrajza” című munkájában.

  

E ma sivatagos terület valaha a szkíta, a kimmer, a szarmata, az alán, a párthus, a hun, az avar a türk és a magyar népnek volt átmeneti hazája. A Turáni-alföld a Dél-Urál, a Kaszpi-tenger, az Aral-tó és a Tien-san közötti ma hatalmas sivatagos terület.

  

A 948-952-es években, Bíborban született Konstantin a magyarokat leggyakrabban türköknek nevezi, mivel környezetük hatására küllemük török volt. "A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levédíának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levédinek ... hívták.", majd ezt írja: "De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalünek nevezték.

  

Ama nagy népáradatnak, mely a Krisztus születése utáni első századokban Ázsiából Európába özönlött, a magyarság képezte utolsó hullámverését. A magyarokkal együtt, sőt még utánok is bizonyára jött néhány rokon törzs; de a történelem első sorban Pannoniának a magyarok által Árpád vezérlete alatt történt meghódítását jegyezte fel. A magyarok alkottak a Kárpátoktól övezett ország tarka-barka népelemeiből politikai nemzetet s a magyar elem az, mely politikai tekintetben mind e mai napig a vezérszerepet viszi.

  

Bíborbanszületett Konstantin "A birodalom kormányzásáról" írott művének 38. fejezetében szereplő földrajzi név, mint ahol Etelközt megelőzően a magyarok éltek. Nevét első vajdájukról, Leveditől nyerhette.