Magyarország tájegységei > Dunántúli-középhegység > Magyarország - wyw.hu

A Bakonyt keletről a Móri-árok és a Mezőföld, északról a Kisalföld határolja, délről pedig a devecseri, a veszprém-nagyvázsony-diszeli törésvonal. A kisrégióhoz tartoznak a bakonyaljai települések is.

A Dunántúli-középhegység fontos éghajlatválasztó az óceánibb Kisalföld és a kontinentálisabb Alföld között. A környezete fölé magasodó középhegység szomszédságánál hűvösebb (évi középhőmérséklet 8-10 °C) és csapadékosabb (6-800 mm/év). A hegyvidék sok területén (a Bakony, a Vértes, a Gerecse jelentős részén) azonban a bővebb csapadék ellenére sem találunk sűrű vízhálózatot. Ennek oka a kőzettani felépítésben rejlik: a karsztos területeken felszín alatti vízhálózat alakult ki. A karsztvíz így rendkívül fontos szerepet játszik a terület vízellátásában. A karsztforrások mellé települtek sokfelé a falvak (pl. a Bakony nevünkben is "kutas" falvai: Iharkút, Lókút, Úrkút).

A Móri árok mentén a Vértes délnyugati és a Bakony keleti peremén kialakult települések a fejlődés során sok változáson mentek keresz-tül. Az első emberi települések e tájon i.e. hatezer évvel keletkeztek, amikor kialakultak a földművelés és az állattenyésztés korai formái.

A Déli-Bakony flórakutatásának kezdetei Kitaibel nevéhez fűződnek, aki az 1799-es gyűjtőútja során Városlőd és Nagyvázsony között is botanizált.